De nem erről akartam írni. Remélem, mindenkinek örömteli volt a karácsonya, bárhogy és bárkivel is töltötte. Nekem mindenesetre igen, hiszen hiába panaszkodom néha a számban, hangosságban, természetben egyre jobban olasznak elmenő famíliáról, azért meg tudok hiányukban meg tudok őrülni a csendtől és igazából nem is annyira bánom, hogy így ünneplünk. Igaz, néha könnyebb lenne, ha csak négyen lennénk, ha anyának nem hétfelé, hanem csak négyfélé kellene szakadnia (mert amilyen, bármit mond neki az ember, úgyis próbálkozni fog mindenki kedvében járni - és a világért sem értem, hogyan, de általában sikerül neki), ha nem kellene odafigyelni, hogy a kerkesszéknek is legyen elég hely, ha csak a szűkcsalád ünnepelne együtt... De jó ez így és így is kell lennie.
Viszont amilyen borzasztó vagyok, már megint eltértem a tárgytól. Hiszen amiről írni akartam, az a ruhákkal kezdődik. Óh, kedves olvasó, ha véletlenül idetévedsz és netalán el is jutsz idáig, ne ijedj meg, nem lesz ebből egy csapásra divatblog - már csak azért sem, mert sem érzékem, sem elég képességem nincs nekem ahhoz, arról már ne is beszéljünk, hogy az affinitás milyen mértékben hiányzik. Amit ugyanis ki akartam hozni, az az azok a lányok/nők témája. Ugyanis karácsonyra kaptam pár felsőt és ahogy az egyiket megnéztem, egyből az jutott eszembe, hogy ilyet azok a lányok hordanak. Azt hiszem, mindannyian tudjuk, kikről beszélek - meg merném kockáztatni, hogy a fiúk/férfiak is. Hiszen folytatás nélkül is tudjuk, hogy mindig megvannak azok a lányok/nők. Akiket mindenki szeret, akik után bomlanak a férfiak, akik merészek, akik ki merik mondani a véleményüket, amiért még tiszteli is őket mindenki és senki sem nevet, akik még azon is felül tudnak kerekedni, ha valaki mégiscsak nevetne és ők kerülnek ki nyertesen a helyzetből, akikre (bár nem mindig valljuk be) irigykedünk. Mert őket jóknak és tökéletesnek látjuk. Hiába mondták már előttem is el milliónyian, utánam is fogják legalább ennyiszer, most nekem is kell. Mert ez az a pont, ahol elgondolkodunk, vajon ők tényleg olyan különlegesek? Vajon ők tényleg mindig megkapják azt a srácot, akit kiszemeltek? Talán. De sosem lehetnek ők sem hibátlanok, nekik is megvannak a maguk nehézségei. Még ha mi ezt nem is látjuk. Mert lehet, hogy az a csinos lány, akit az utcán megnézel, ahogy tökéletesen kecsesen és cseppet sem boltadozva elsétál melletted a tűsarkújában, amitől neked már tériszonyod lenne, valójában egyáltalán nem találja magát szépnek, hiába minden. Ami azt illeti, legtöbbször ez igenis valószínű. Hiszen rengetegszer lehet, hogy éppen mi vagyunk az a lány. Mert lehet, hogy másnak az az a lány valaki olyat takar, akinek tökéletes az érettségije. Vagy aki smink nélkül is mer felszabadultan viselkedni. Vagy bármi mást. A lényeg az, hogy bárki lehet az a lány. Akár mi, hétköznapi egyedek is. Mert lehet, hogy én óriásinak tekintem a fenekemet, laposnak a mellemet és zavar a pici pocak, ami mindig megvan, de közben meg valaki inkább azt mondja, hogy vékony a derekam vagy hogy ne hülyéskedjek már, teljesen megfelelő vagyok. Sőt, még az is lehet, hogy valaki ezekkel együtt talál vonzónak. Vagy gyönyörűnek. Vagy vágykeltőnek. Nőnek. Annak a lánynak. Jó, persze, alapvetően nem vagyok az a lány, ezt tudom jól. De talán lehetek néha az is. Felvehetem a merészebb pólót - és egye fene, fel is fogom venni. Mert én is érezhetem magam csábítónak, dögösnek, annak a lánynak. Mert igazából mindannyiunkban benne van az a lány. Csak hinnünk kell ebben és mernünk előhozni.
Na jó. Ennyit erről. Köszönöm annak, aki idáig olvasta és további kellemes ünnepeket. Na meg persze, kedves olvasó, ha létezel, merj az a lány lenni. Mert az is te vagy.
Snowdrop
