Folti, a nap hőse

Figyelem! A bejegyzés túlzott mértékű gyerekességet és érzelgősséget tartalmazhat, így megtekintését csak saját felelősségre ajánljuk!

Suli előtti utolsó péntek

Na, akkor kezdeném is a naplószerű iropmányaim első részével.

Tegnap kivételesen korán (még éjfél előtt) lefeküdtem, így mondhatnám azt, hogy ma szépen időben, kipihenten keltem. De helyette délig lustálkodtam, kihasználva azt, hogy még megtehetem. Meg aztán, ez az utolsó péntek, amit nem vártam, mert ugye suliidő alatt a péntekkel kezdődik a hétvége.

Emellett ma két levelezőpartneremnek is üzentem, habár az egyikkel nem éppen szokványos a beszélgetésünk, mivel kb. fél éven át vissza sem írtam de a lényeg, hogy vele is újra elkezdtem beszélgetni, ami nagyon feldob. De ez teljesen normális, nem? Mármint, én az a típusú emberke vagyok, akit nagyon könnyen boldoggá lehet tenni, de azért más emberek is boldogok szoktak lenni, ha levelezhetnek valaki olyannal, aki szimpatikus nekik, nem? oké, a bejegyzésemnek egyre kevésbé van értelme, csak össze-vissza pörgök...

Azonkívül végre kitaláltam, hogy mi legyen a másik blogom címe, ami egy korábbi történetem újraírása, csakhogy az előző címe (Gyilkos bosszú) egyszerűen katasztrofális volt. Hiszen egyrészt sablonos, másrészt értelmetlen, harmadrészt teljesen hülyeség és még rosszul is hangzik. Fogalmam sincs, hogy juthatott ez eszembe... Az, hogy mi lett az új cím, pedig nem sokára kiderül. Remélem lesz olyan, akit érdekel.

-Wendy

Fogadalom

A meglehetősen furcsa bejelentkező levelem után most valami normálisabbal jönnék.

Korábban máshol is blogoltam és most megtaláltam a közel kétéves bejegyzéseimet, amiket a suli első és harmadik napjáról írtam. Ezeket be is másolom gyorsan ide, hogy megmaradjanak (ezeket nyugodtan át lehet ugrani, utánuk folytatom a szövegelést):

első nap:
2012. szept. 3. 18:37 - írta ScarlettLily

Jól kezdődött. Ma bementem a terembe, leültem a leghátsó padba, és felnéztem az óráinkra. Igen, mivel hála egy szuper (igazából viccnek mondott) ötletnek, van világóránk. Így egyből tudom, hogy például New Yorkban mennyi az idő. De mivel ezek mind különbözően kattognak, meg lehet őrülni. A fiúk meg csak röhögcséltek (mivel jó korán érkeztem, más nem volt még bent). Így az egészet átlátva egy gondolatom volt csak, de az el is kísért a nap végéig: Please, kill me! Ezután megérkeztek a barátnőim is. Az egyiknek szar kedve van, mert valaki (nem én) megbántotta, meg alapból suli van, a másik pedig biceg, és mivel későn érkezett, csak legelöl jutott neki hely (én az első csaj mellett ültem). A poén ebben csak az, hogy ő az egyik legmagasabb csaj. Ezután végigszenvedtük az évnyitót (vicces, ha az igazgató, aki igazából csak egy infó tanár, mond beszédet). Először versmondás volt. Azt még ki lehetett bírni (mert egy tök pici-cuki hatodikos is szavalt). Azután az igazgató elmondta, hogy a versek egyáltalán nem igazak (persze nem ezekkel a szavakkal), és a többi, és a többi. Mindenki azt várta, hogy végre legyen vége. Hála az égnek, az is lett egy idő után. Felszólítottak minket, hogy énekeljük el a szózatot. Erre egy csaj mögülem: Az meg hogy kezdődik. És én nevetek ezen, mint aki jobban tudja (ez a nyár hatása az agyamra). Ezután jött az első ofő óra. Kérdezte az ofő, hogy az órarenddel, vagy az ülésrenddel kezdje. Ezután egy perc néma csönd után (amit az osztályunktól nem gyakran lehet tapasztalni), kijelentettük, hogy kezdjünk az órarenddel. Elmondták az új órarendet, meg az új tanárokat, majd kiderült, hogy elveszik a legjobb tanárunkat, mert új osztályt kapott. Szuper! Meg, hogy az egyik tanár neje fogja tanítani így azt a tantárgyat, aki egyébként nem lesz az első pár hétben, mert bölcsibe szoktatja a gyerekét. Így csak helyettes tanárok lesznek az egyik kedvenc órámon. Hip-hip-hurrá! Egyébként, már én is utálom a csütörtök első órát. Nyelvtan, brűű. Ezután meglett az ültetés. Én az egyik barátnőm mellé ültem (aki korábban már javasolt egy animét), előttem meg a bicegős csaj. Nekem jó volt. Barátnőmnek annál kevésbé, ugyanis elől ül, és egy fiú mellett. Szegény. Nap közben egyébként, amint megkaptuk a tankönyveket, sikerült felbuknom a saját lábamban, meg a szekrényszámom helyett a buszom számát bediktálni. Jó évkezdés, mit ne mondjak. Az ofő egyébként megértette, majd jót nevetett rajta. Egyébként én is kaptam egy kisebb fajta röhögőgörcsöt (ami nálam csak olyan 5 percig tart), de egyébként jól voltam. Erre elkezdtünk beszélgetni a barátnőmmel Odüsszeuszról, az egerekről és a sajtokról, majd megkérdeztem az ofőt, hogy volt-e Odüsszeusz idejében sajt. Erre meg kiselőadást tartott (csak nekem, jupi!) a régi tejtermékekről. Élvezetes volt (amúgy minden irónia nélkül, tényleg az volt). Ezután barátnőmmel (aki mellett eleinte ültem, és aki így szar helyre keveredett) elhatároztuk, hogy elmegyünk pizzázni. Jó ötletnek indult, hiszen első nap, hamar végeztünk, kevés cuccal. Gondoltuk mi. Ebből az lett, hogy egy halom cuccal keresgéltük a pizzériát a tűző napon, majd mivel nem találtuk meg, beültünk a burgerkingbe. Ezután én hulla fáradtan, egy óriási adag könyvvel buszozhattam haza. Ha ez nem lenne elég, már a harmadik (!) megállónál akkora tömeg volt a buszon, hogy mindenki összepasszírozódott, és még a nagy kanyaroknál sem lehetett eldőlni. Tisztára, mint a heringek. Ezen felül egy kutyus is utazott a buszon, aki idegességében megpróbálta össze-visszakapkodni  a fejét. Ha nem ütközött volna mindenütt lábakba a feje, akkor talán még sikerült is volna. Tehát, csodás napom volt. Éljen az iskola!

U.i.: Valaki nem ölne meg? Ráhagynám mindenemet (még a könyveimet, és a zsebpénzemet is)! Vagy legalább mondana valaki egy gyorsa, nem túl nagy fájdalommal járó, egyszerű öngyilkossági módot?

By: Az agyhalott leányzó

 harmadik nap:

2012. szept. 5. 22:55 - írta ScarlettLily

A mai nap jól kezdődött. A suli harmadik napja, nekem pedig már minimálisra csökkent az életkedvem. Kíváncsi vagyok, mi lesz holnap, aznap, amikor a legjobban utált tanórám, a nyelvtan lesz. Na mindegy, majd kiderül. Visszatérve a mára, ma volt a határideje a Fösvény-nek (amit tegnap adott fel a drága tanárnő), amit szilárd elhatározásom volt elmesélni anyának. Ez addig tartott, amíg le nem értem. Szörnyű kedvem volt (lehetőleg még rosszabb), mert a nővéremnek bezzeg még lehetett aludnia. Apa akkor végzett épp a zuhanyzással, miután én eltettem az uzsim, és öntöttem magamnak innivalót, majd szólt, hogy van egy meglepetése. Oké, egy picit feldobódtam, mivel ő tök boldogan ment érte. Megfordult, és felém nyújtott egy... Még mielőtt bárki sokkot kapna, nem egy egeret, és semmi más ijesztő dolgot (bár lehet, hogy amit odaadott, az másoknak akár még ijesztő is lehet). Tehát felém nyújtott egy kis kék könyvet. Még mielőtt bárki is örülne neki, hogy jaj de jó, egy könyv!, tisztázzuk mi volt az. Obádovics Matematikája. Szuper. Egy felsőfokú középiskolai, vagy egyetemi szintű matematika tanulók matekkönyve. Amit a nővérem csak úgy emleget, hogy "a matekkönyv". Én pedig ma reggel, tizenhárom évesen, nyolcadikosan, egy nyolcosztályos gimibe járva, még jó öt évvel az egyetem és kettővel a matekfakt lehetősége előtt kaptam egy saját példányt. Közben pedig apukám arca ragyogott a boldogságtól, hogy a kisebbik lányának is szerzett egy szép, antikvár kiadású Obádovics könyvet. Aztán meg megmagyarázta, hogy ugyan a nővéremnek is van egy ilyene, de ő biztosan nem szívesen mondana le róla. Hát, tökéletes napkezdés. Már csak arra lettem volna kíváncsi, mit szólna ehhez a matektanárom...De az már egy másik történet.

És, ma még történt egy érdekes esemény: a Latinóra. Bejön az ofő, enyhén dühösen (mikor nem az?), és elkezdi az órát. Megkérdezi, ki szeretne esetleg szakkörre jönni. Én feltettem a többiekkel együtt a kezemet. Ezután elkezdett a szakkörről beszélni. Nyelvizsgaelőkészítő-szakkörnek nevezte, én meg totál betojtam. Nem tudom, hogy szeretnék-e egyáltalán latin nyelvvizsgát. Erre elkezdett arról mesélni, hogy lehet, hogy valakinek az a célja, hogy akkor most jól rágyúr, és elmegy Októberben (idén!!!) nyelvvizsgára, amit ő egyébként nem javasol. Meg aztán arról hadovált, hogy felsőbb évfolyamosokkal is nyugodtan tanulhatunk, készülhetünk együtt nyelvvizsgára, így már tavasszal letehetjük az. Ez most komoly? Nyolcadikban latin nyelvvizsgát? Megőrült? Na, és ezután folytatta. Ehhez tudni kell, hogy mi minden év végén vizsgázunk pár tantárgyból, és tavaly latin volt az egyik. Pont úgy, mint az idei hetedikeseknek. Azzal folytatta, hogy ő meg persze felajánlotta a hetedikeseknek a segítségünket. Mivel nem reagáltunk szinte semmit se, kifejtette. Elmondott a hetedikeseknek mindent, hogy mire kell számítaniuk a vizsgán, és a hetedik évben. Szegény hetedikesek. Mit ne mondjak, annál a beszédnél kevés riasztóbb dolog van. Ezután megkérdezte, hogy ki gondolja úgy, hogy korrepetálásra lenne szüksége, és az egész csoport feltette a kezét. Ismétlem, szegény hetedikesek. Teljesen be lehettek tojva. Mi tavaly ugyan már nagyjából megszoktuk őt (mivel az ofőnk), de azért mi is beijedtünk. Nekik milyen lehetett? Ó, mamám. Visszatérve a korrepetálásra, az ofőnk erre a reakcióra azt mondta, hogy a mi osztályunkból majd lesznek korrepetitorok. Szuper! Éljen az ofő! Na, kb. itt éreztem azt, hogy végérvényesen végem. De szerencsére túléltem a latint.

Utána még tesin volt egy rövid vicces sztori. Épp a balesetvédelemről beszélgettünk az udvaron, amikor nekem és egy barátnőmnek ( a bicegősnek) feltűnt, hogy egy másik lány nincs ott. Ezután megérkezett az évfolyam lányainak másik fele. Kiderült, hogy ők már jelző csöngőre lementek (ami 3 perccel a becsöngetés előtt van), és az öltözőben várakoztak. A csoport másik fele meg kint. Mi pedig otthagytuk őket, mert nem tudtuk, hogy bent vannak. Persze a tesitanár jófej, így nem írt be nekik igazolatlant, vagy késést. :)

Hát, a mai napom ez volt. Jujj, nem, még egy dolog. Beszéltem barátnőmmel telefonon, és mondta, hogy ő vág közbe magának paradicsomot. Mondtam, hogy én addig meg iszok a csapból. Ezek közben végig telefonáltunk. A fürdőszobából kifele megjegyeztem, hogy nagyon kell vécéznem, de azt majd utána, mert szerintem a kapcsolatunk (ötödik óta ismerjük egymást) nem bírná ki, ha azt hallaná. Na, ezen mindketten elkezdtünk röhögni, majd a végén már egymás röhögésén röhögtünk. Határozottan szórakoztató volt. Közbe megjegyezte, hogy ne nevettessem, mert paradicsomot enne, erre meg én még jobban nevettem, amin ő is elkezdett nevetni. Mikor nagyjából már rendben voltunk, megjegyezte, hogy ezt a beszólást nem várta volna tőlem. Hát, igen, tudok még meglepetéseket okozni, még neki is. Tehát, ennyi volt kb. a mai napom. Meg, még egy utolsó dolog: Végre valahára indulhatunk a Bólyain (matekverseny) a barátnőmmel (a bicegős), mert sikerült beszerveznünk két személyt (az eddigi években nem sikerült, amit nagyon bántunk, mert mind a ketten nagy matekosok vagyunk). Tehát, éljen a bólyai, Obádovics (bár nem tudom, lehet, hogy ő már meghalt, de akkor is éljen), a Latinkorrepetálás, a nyelvvizsga nyolcadikban és a tesitanárunk. Isten áldja a lelküket. Amúgy meg, idén mindenki (minden tanár) azzal toldja meg a mondanivalóját, hogy ebből nyelvvizsga, abból majd érettségi, harmadik tantárgyra meg figyeljünk oda, mert lehet, hogy ezt válasszuk plusz érettségi tantárgynak, a negyedikből hogy majd ezt aki szereti, az felveszi fakultációra, stb. Komolyan, lehet, hogy nekünk nem kell nyolcadikban új sulit keresnünk, de azért egyből az érettségivel, meg az egyetemmel tukmálni. Istenem, mindenki elfelejtette, hogy még csak nyolcadikosok vagyunk? Na mindegy, ehelyett jóccakát!

Na szóval, ezek előkerültek tegnap este, miközben a barátnőmmel beszélgettünk, így azt a fogadalmat tettem neki (ugyan nem ünnepélyesen, de megtettem), hogy innentől minden sulis napról fogok írni legalább két mondatot. Ezt megpróbálom már ma elkezdeni, habár még nincs suli, de a gyakorlás sosem árt. A lényeg az, hogy mostantól remélhetőleg mindennap lehet tőlem ilyesmire számítani.

Bemutatkozás, meg ami lenni szokott

Szóval újrakezdtem, már megint egy újabb bloggal. Jó régen volt az már, mikor utoljára csináltam ilyet, szóval bocsi, ha rosszul csinálnék valamit.
Szóval...
Alapadatok:
Kor: 15 év
Nem: lány
Legfontosabb tulajdonságok: locsi-fecsi, önbizalomhiányos, őrült, könyvmoly, sorozatfüggő
egyéb megjegyzések: furcsa fantáziája van, túl érzékeny, így nem árt vigyázni vele