Na, akkor kezdeném is a naplószerű iropmányaim első részével.
Tegnap kivételesen korán (még éjfél előtt) lefeküdtem, így mondhatnám azt, hogy ma szépen időben, kipihenten keltem. De helyette délig lustálkodtam, kihasználva azt, hogy még megtehetem. Meg aztán, ez az utolsó péntek, amit nem vártam, mert ugye suliidő alatt a péntekkel kezdődik a hétvége.
Emellett ma két levelezőpartneremnek is üzentem, habár az egyikkel nem éppen szokványos a beszélgetésünk, mivel kb. fél éven át vissza sem írtam de a lényeg, hogy vele is újra elkezdtem beszélgetni, ami nagyon feldob. De ez teljesen normális, nem? Mármint, én az a típusú emberke vagyok, akit nagyon könnyen boldoggá lehet tenni, de azért más emberek is boldogok szoktak lenni, ha levelezhetnek valaki olyannal, aki szimpatikus nekik, nem? oké, a bejegyzésemnek egyre kevésbé van értelme, csak össze-vissza pörgök...
Azonkívül végre kitaláltam, hogy mi legyen a másik blogom címe, ami egy korábbi történetem újraírása, csakhogy az előző címe (Gyilkos bosszú) egyszerűen katasztrofális volt. Hiszen egyrészt sablonos, másrészt értelmetlen, harmadrészt teljesen hülyeség és még rosszul is hangzik. Fogalmam sincs, hogy juthatott ez eszembe... Az, hogy mi lett az új cím, pedig nem sokára kiderül. Remélem lesz olyan, akit érdekel.
-Wendy
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése